Facebook

🖋 Levelek a Fiumeiben🖋

„Tekintetes Ur!
Azon szívesség, mellyel a Tekintetes Úr irányomban irodalmi föllépésem óta minden alkalommal kitüntetni méltóztatott, bátorít engem, hogy jelen kérelemmel a Tekintetes Úrhoz folyamodjam.

Én most Toldi második részén, vagy tulajdonképp egy nagyobb (népies) eposzon dolgozom Toldi fénykorából. Már szinte az ötödik énekig előhaladtam, midőn az Új Magyar Museumban éppen Tekintetes Úr értekezéséből tudomásomra jöttem mindannak, hogy Ilosvai 1746-ki kiadása hiányos, mind főleg annak, hogy ő a Toldi-mondának azon részét felhasználatlanul hagyta. Minthogy én a Toldi-mondának azon részéből, mi Ilosvaiban meg nincs, igen keveset ismerek, kénytelen valék jobbadán a puszta képzeletből meríteni, s ezt Lajos korabeli történeti hátterére fektetni. De hasonlíthatatlanul többet érne, ha magából a mondakörből vehetném az anyagot: annálfogva bizalmas tisztelettel fölkérem a Tekintetes Urat, szíveskedjék részemre mind az 1746-ki kiadású Ilosvaiban hiányzó verseket (ha ugyan ezekben volna valami a dologra tartozó) mind pedig az egész Toldi-mondát, teljes kiterjedésében, leiratni, hogy tervemet, ha még lehetséges, ahhoz idomítsam. A már kész dolgozatból (mi első Toldimat mennyiségre nézve haladja) örömest küldenék mutatványt U.M Museum számára; de most, mielőtt az egész Toldi-mondát bírnám, nem tudom, mi fog ebből az egész építményből megmaradni, s nem lesz-e egészen új tervre szükségem. (…)

Alkalmatlanságomért bocsánatot kérve, s magamat a Tekintetes Úr becses bizalmába ajánlva maradtam
Tekintetes Úrnak alázatos szolgája
Arany János”
(Arany János levele Toldy Ferencnek 1851. április 3-án.)

Arany a Toldi sikere után mindjárt belefogott a trilógia harmadik részének, a Toldi estéjének megírásába: ez a befejező rész már 1848 első negyedében elkészült. A trilógia középső részét, a Toldi szerelmét csak élete végén fejezte be (1879). A mintegy harmincegy évi tervezgetés gyümölcse jóval terjedelmesebb, mint a költő többi eposza. Toldy Ferenc tájékoztatta Aranyt a Toldi-monda fellelhető forrásairól és megjegyezte: „Kegyedtől én egy magyar Odüsseát óhajtok.”

175 évvel ezelőtt halt meg Toldy Ferenc irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, titkára, 1841-től 1861-ig a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd másodelnöke. Arany János és Toldy Ferenc a Fiumei úti sírkertben nyugszik.

146 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Reitter Ferenc, a „főváros mérnöke”, a hajózható pesti Duna-csatorna megálmodója. Sokan őt tartják a magyar tudományos urbanisztika megalapítójának.

1813. március 1-jén született, Temesváron. Miután a Mérnöki Intézetben befejezte tanulmányait, az 1830-as években a fiatal mérnök az országos építészeti főigazgatóság munkatársaként a Tisza és a Maros vízműtani és térképészeti munkálataiban kapott feladatokat. 1844-ben a Pozsony-Nagyszombat közötti vasútvonal építésén dolgozott. Később, 1850-ben a helytartóság építészeti főosztályára került, a következő évtől pedig a Budai építészeti hatóság főmérnökévé nevezték ki. Ezzel vette kezdetét az a két évtizedes tevékenysége, amellyel nagy érdemeket szerzett Buda és Pest igazi nagyvárossá és méltó fővárossá alakításában.

Az ő tervei alapján kezdtek hozzá 1853-ban előbb a budai, majd később a pesti dunai rakpart megépítéséhez. Eközben dolgozta ki a kettős város építési ügyrendjét és szabályait, a budai vár és az egész város rendezésének és szépítésének terveit, amelyek az 1867-es kiegyezés után nagyrészt meg is valósultak. Miután az Andrássy Gyula-kormány által felállított Fővárosi Közmunkák Tanácsának egyik vezetője lett, Reitter tervezte meg a leendő Sugár (Andrássy) utat és a Nagykörutat. Az ő nevéhez fűződik Budapest közműveinek egyesítése, a Margitsziget rendezése, a csepeli Duna-ág hajózhatóvá tétele, vagyis az egész város mai arculatának kialakítása. Szorgalmazta Pest, Buda és Óbuda egyesítését is, amelyet még sikerült megérnie.

Akadtak természetesen olyan tervei is, amelyek nem valósultak meg. Ezek között legnevezetesebb az az 1865-ben benyújtott javaslata, amely egy Pest körüli, a Margit-híd környékétől a Csepel- szigetig építendő, hajózható csatornára vonatkozott. Ez a terve a magas költségek miatt maradt papíron, ám az elképzelt csatorna helyén épült meg később az egész Nagykörút.

1874. december 9-én hunyt el, Budapesten. Sírja a Fiumei úti sírkertben található.

Tandori Dezső: A Szerepcsere

Vallomások helyett: emlékezések?
. ..S nem jogos-e ez, mint beismerés?
Hogy az elválasztó idő kevés;
nem ad lehetőséget a személynek,

hogy kibontakozzék úgy-amivé-lett;
s minden már emlék; és mássá tesz; és
e kettő közt: kölcsönös neszezés:
„Ki-kit-beszél-el s (ha:) ki-kit-beszéltet."

Ám — s: ha! — ez csak olyan szerepcsere,
ahol nem ez az álarc vált amarra,
de két azonost választ el a más.

Mi-végre-kifejezés kényszere,
melytől maga az az arc kerül az arcra!
S a félrecsúszás: megigazulás!

Ma lenne 82 éves Tandori Dezső. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, író, műfordító a Fiumei úti sírkertben nyugszik.