Naar startpagina

Román terror Magyarországon - ki emlékezik az áldozatokra?

Az első világháborút követő zavaros idők során a monarchia romjain újjá születő Magyarországon a történelemkönyvekből jól tudjuk, hogy volt vörösterror, amelyet fehérterror követett. Azt már kevesebben tudják, hogy volt román terror is, amely során 647 embert öltek meg. Emlékezzünk az áldozatokra!

A tanácskormány alatt Kelet-Magyarországra betört, majd az ország nagy részét (a Dél-Dunántúl és az osztrák határszél kivételével) megszálló román haderő gyakran nyúlt a megtorlás eszközéhez civilekkel és katonákkal szemben egyaránt. Fogarassy László A tanácsköztársaság katonai összeomlása című hadtörténelmi tanulmányában publikálta a következőket: "A román királyi hadsereg eleinte erősen kommunistaellenes magatartást tanúsított, a kommunistákat nagy buzgalommal összeszedték, az általuk különböző helyeken kivégzett emberek száma 647 volt. Ezek közül Monoron 53 fogoly vöröskatonát megtorlásként lőttek agyon azért, mert amikor az 5. sz. vörös páncélvonatnak sikerült a román bekerítő gyűrűből Budapest felé kitörnie, az elfogását megkísérlő román osztag katonái közül kettőt tűzharcban agyonlőtt." Cegléden ugyancsak tömeges kivégzést hajtottak végre, az egymásnak ellentmondó források szerint 32-53 magyar vörös katonát végeztek ki és temettek tömegsírba. Állítólag az volt a bűnük, hogy a románok által bekebelezni kívánt erdélyi és egyéb területekről származtak.

De nézzünk konkrét, névvel együtt feltárt eseteket Bánlaky József hadtörténész segítségével. „1919. május havában két gimnáziumi tanárt, Váry Emil és Csázy Lászlót, továbbá Koch Endre és Olenyik György kisvárdai lakosokat, Csernyánski Tamás vendéglőst, Deninszky Ernő jegyzőgyakornokot és Tolnai János napszámos dombrádi lakosokat mint kommunista gyanúsokat az oláh hadbíróság Nyírbaktán agyonlövette."

De a magyar csendőrök se számíthattak jobb elbánásra. "„1919. évi június 5-én az oláh megszálló csapatok által Vencsellő község felgyújtatott, majd Oláh János csendőrjárás őrmester, Szanyi Károly, Germann Imre próbacsendőrök, Veszán József és Orosz Sándor pénzügyőri fővigyázók, zárai lakosok azért, mert az oláh parancsnokság parancsa ellenére az utcára kimentek, az oláh katonák által letartóztatták, egymáshoz kötözve, pénzeiktől kirabolva, ruháiktól megfosztva, rettenetes kínzások után 1919. évi június hó 7-én saját magukkal sírjaikat megásatták és egymáshoz kötözve, minden kihallgatás és tárgyalás nélkül agyonlőtték, illetve agyonlövették.”

A hadifoglyokkal kedvükre kegyetlenkedtek, büntetlenül. "Újszáson a fogolytáborból augusztus 27-én kikísérték őket fürdeni, itt a vízben az egyik román katona egy foglyot tréfálkozásból a víz alá merített, s ott addig tartotta, míg az megfulladt. Az újszászi temetőben temették el."

Ez mind, mind háborús bűncselekmény. Eltelt 100 év, a felsorolt helyeken (Monoron, Cegléden, Nyírbaktán, Gávavencsellőn vajon állítottak emlékművet az áldozatok előtt tisztelegve? (Segítsenek nekem az ott élők, a települést jól ismerők!)

A halálos atrocitások mellett szinte összeszámolni se tudták a sérüléseket, rablásokat, nemierőszakot. 1920 áprilisában vonultak ki az országból a román megszállók, közeleg a 100. évforduló, emlékezzünk áldozatainkra! Ez pártszínektől független, nemzeti ügy. Helyettünk más nem fog értük elmondani egy imát, virágot vinni a sírjukra (ha egyáltalán van).

A hozzászólásoknál kérem őrizzük meg méltóságunkat, ne süllyedjünk balkáni szintre! Köszönöm.

Fotó: Archív, román katonák Budapesten, Hősök tere
****
Ha hasznosnak, érdekesnek találta a posztot, ne felejtse el az írás után az oldalt (is) kedvelni, hogy máskor is visszataláljon ide! https://www.facebook.com/Kazi-világa-919849161427253